Pár voltunk, férfi és nő, de aztán édesapává és édesanyává lettünk.
Azelőtt sokat néztünk egymásra. Lestük a másik gondolatait, kitaláltuk a másik vágyait.
Most egy irányba nézünk.
Tanulgatjuk, hogyan kell lemondani magunkról egy másikért.
Tanulgatjuk, hogyan lehet egymás legrosszabb formáját szeretni.
Már nem ketten vagyunk.
Vendég van a háznál.
Itt lesz velünk néhány évig, aztán elszalad.
Mi adunk neki gyökereket és szárnyakat.
És úgy kell együtt lennünk ezekben az években, hogy aztán ne maradjon a helyén űr, amikor újra kettesben leszünk.