Nagyon óvatosnak, megfontoltnak kell lenned, amikor pénzt adsz rokonaidnak vagy a szegényeknek. Nagyon szép dolog segíteni nekik, hogy segíthessenek magukon, de bizonyosodj meg róla, nem fosztod-e meg őket a késztetéstől, hogy a saját lábukra állva oldják meg problémáikat legjobb képességeik szerint. Aki túlságosan könnyen és túlságosan gyakran kap segítséget, az hajlamos megszokni, hogy van kire támaszkodnia, kinek panaszkodnia, és végül elveszíti önállóságát és önbizalmát. A legjobb segítség, amit embertársainknak adhatunk, az, hogy megismertetjük velük a gazdagító gondolkodás törvényét.
Bizonyosodj meg róla, hogy nem hátráltatsz, nem akadályozol meg másokat rejtett, szunnyadó képességeik kifejlesztésében és kifejeződésre juttatásában azzal, hogy nem bölcsen adsz. Gyakran előfordul, hogy az oktalan adakozás neheztelést szül. Akinek adtál, úgy érezheti, hogy hálára kötelezted, megérzi, hogy sajnálod. Tudja, hogy éppoly sikeresnek kellene lennie, amilyen te vagy, bűntudata támad, amiért kért tőled, ennek pedig súlyos lelkifurdalás lehet a következménye és az irántad érzett harag.
Az ilyen embernek adj inkább tudást! Ismertesd meg vele az elme törvényeit, a tudatalatti működését, és soha többé nem kér majd néhány falat kenyeret vagy levetett ruhát, mert tudni fogja, hogy benne rejlik a Végtelen Kincstára, ahonnan megkaphatja az élet minden gazdagságát, amely valamennyiünket megillet az idők kezdete óta.