Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfelejthetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum nézegetése közben és felhívtam valakit csak azért, hogy a hangját halljam.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra/végén mégis elvesztettem. De túléltem és még most is Élek!
Harcba elszántan kell menni.
Az életet szenvedélyesen átölelni.
Emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!
