Sokszor látjuk a következőt: jó szándékú szülők arra nevelik a gyerekeiket, hogy minden esetben fogadják meg az anyai/apai jó tanácsokat, mindezt az ő érdekükben. Majd amikor felnőnek a gyerekek, a szülők nem értik, miért rángatja a főnökük, a párjuk, a környezetük dróton őket. Egyszerűen azért, mert ezzel a neveléssel arra tanították a gyerekeket, hogy az útmutatást mindig a környezetükből szedjék.

Ha tehetnénk minden szülőnek azt tanácsolnánk, hogy legfőképpen azt tanítsa meg a gyermekének, hogy hallgasson a belső Érzelmi Vezérlőrendszerére. Ha erős kapcsolat alakul ki ezzel a tévedhetetlen belső útmutatással, a gyerekek szilárd, magabiztos, erős felnőttekké válnak, akik örömteli élettapasztalatokat és a vágyaik megvalósulását vonzzák magukhoz. Igen ám, de hogyan lehet megtanítani ezt nekik? Itt kerül előtérbe az amit mindig is mondani szoktunk: csak azt taníthatod, amit Te is tudsz már alkalmazni. A legjobb tanítás a saját példa. Ez azt jelenti, hogy előbb Neked kell megismerkedned a saját belső Érzelmi Vezérlőrendszereddel, begyakorolnod a használatát és amikor a saját életedben tapasztalod mennyire hatékony és tévedhetetlen ez az útmutatás, akkor nyugodt szívvel megtaníthatod a gyermekeidnek is. Azzal teszel a legjobbat nekik, ha hagyod, hogy önálló, független, szabad, magabiztos emberekké váljanak, akik nem külső, hanem a saját belső útmutatásukra hallgatnak. Fontosabb kell, hogy legyen a saját életük szempontjából az önállóan kialakított nézőpontjuk, mint a Te nézőpontod, amit sokszor jó szándékból, de mégiscsak rájuk akarsz erőltetni.