Csírázás háromezer év után

Jó néhány éve egy óegyiptomi sírhely feltárásakor faedénybe rejtett gabonamagvak kerültek elő. Elültetésük után a több mint háromezer éves magok kicsíráztak! Vajon lehet-e annyira kiábrándító, vert helyzet, amelyben az ember – tekintet nélkül a benne rejlő képességekre – végképp kudarcra és csöndes reménytelenségre ítéltetett?

Sopánkodók

Nagyanyámnál nevelkedtem az Arkansas állambeli Stamps-ben. Meghatározó élményem abból az időből az, ahogyan akkor viselkedett, ha megrögzött sopánkodó lépte át boltja küszöbét. Valahányszor ilyen panaszos természetű vevő közelgett, nagyanyám sokatmondó hangsúllyal beszólított:

-Gyere csak, kicsikém, gyere gyorsan!

Természetesen habozás nélkül engedelmeskedtem.

Aki mer, az nyer!

Két magocska lapult egymás mellett a termékeny tavaszi talajban.

Az első így szólt: Ki akarok hajtani! A földbe mélyesztem gyökereimet, és felszínre török sarjaimmal… Kibontom zsenge rügyeimet, hogy lobogóként hirdessék a kikelet érkezését… Érezni akarom a nap melegét, hadd hulljon szirmaimra az áldott hajnali harmat!

Ezzel kicsírázott.

Többet ésszel, mint erővel

Az alábbi történetet épp akkoriban olvastuk először, amikor elindítottuk „Egymillió dolláros fórum” elnevezésű kurzusunkat, azzal a szándékkal, hogy a résztvevők megtanulják évi jövedelmüket az említett szintre feltornászni. Pályánk során hamar felismertük: az emberek hajlamosak abba a csapdába esni, hogy inkább egyre nagyobb erőbedobással dolgoznak, mintsem egy kicsit okosabban.

Tanmese: Mi az a szerelem?

Elgondolkodtató tanmese:

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.

Valósítsd meg!

1957-ben egy tízéves kaliforniai fiú célt tűzött maga elé. Abban az időben Jim Brownt tartották minden idők legnagyobb profi hátvédjének az amerikai futballban, és ez a nyakigláb, vékonydongájú srác az ő autogramjára áhítozott. Célja eléréséhez le kellett győznie néhány akadályt. A gettóban nőtt fel, ahol sohasem lakhatott jól.

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: - Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának: - Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.

Oldalak

Tánczos Lívia

Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó, reflexológus, önismereti tréner és előadó vagyok, a SikerÚtja-rendszer megalkotója és oktatója, valamint A SikerÚtja titkos lépései, A Főnixmadár újjászületése, a Használd az elméd! és Az idő nem vár című könyvek szerzője.

A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé
- a könyv

A Főnixmadár olyan, mint egy Lélekmadár, akinek hihetetlen belső ereje van és bármikor képes önmagát újjáépíteni,
bármilyen nagyot is üt az élet.

Részletek és a könyv megrendelése

A SikerÚtja titkos lépései
- a könyv

A SikerÚtja rendszer, amelyet a könyv bemutat, életeket változtathat meg.

A könyv nem egy egyszerű útmutató, hanem különböző technikák, módszerek és ötletek egyedülálló szintézise.

Neked szól a könyv, ha úgy érzed valami nem stimmel az életeddel.

Részletek és a könyv megrendelése

Rólam mondták

Vélemény az A Főnixmadár újjászületése - Úton önmagunk felé című könyvről

„Vannak emberek, akikkel öröm találkozni. Kedvet, derűt, erőt sugároznak. Átszínezik a felhőket. Magukba gyűjtik és szétszórják a nap sugarait. Lívia ilyen ember. Könnyed lazasággal, optimizmussal, magabiztosan halad az úton. Az ő Útján. Ezen a köves és nehéz, de csodákkal teli Úton. Ami a mi Utunk is.

Amikor leülök vele beszélgetni, vagy akár csak néhány percre véletlenül összefutok vele, mindig képes rá, hogy jelentősen megemelje az életkedvszintemet. Pár mondat, egy-két erőt adó kérdés, és azt veszem észre, hogy a bennem rejtőzködő bosszankodások, sajnálkozások, aggódások helyére elfogadás, hála és motiváció fészkeli be magát.

Ez a könyv egy nagy találkozás. Nemcsak Líviával, hanem önmagunkkal is. Egy jóízű beszélgetés, amely a szavak erejével sebeket gyógyít, és a lelket magasba emeli. Mint a főnixmadár.

Köszönöm, hogy elolvashattam még megjelenés előtt. Óriási élmény volt. A „világ második legjobb könyve” címen immár két könyv osztozik. De persze ez csak az én személyes, szubjektív és (nem is kicsit) elfogult véleményem, szóval, szépen kérek mindenkit, hogy ne tessék hinni nekem ebben. Inkább tessék róla meggyőződni.”

Piroska Ferenc, tanár